„Sohasem növünk fel, csak megméretesedünk. Szerencsére.
Nem komolyodunk meg, csak elkomolykodjuk jó sok időnket. Sajna.
Amúgy: imádunk játszani!
A játszótér-építősdi is nagyszerű játék. Felnőtt-építőkockásdi.
Három gyermekkel gyűlik a tapasztalat.
Első Törvény: minden játszótér jó játszótér.
Az Első Törvény Első Kiterjesztése: minden térdarab játszótér.
Az Első Törvény Második Kiterjesztése: minden nem létező térdarab is játszótér. Elképzeljük.
(Hmmm. Írni fogok egy játszótér-tani értekezést hamarost.)
Tehát minden játszótér. Úgy értem: bármi, bárhol.
Ez a térdarab is az lett. Illegális parkoló volt, fűre állással, motorolaj-folyatással, eldobott vizes/sörös/kólás palackokkal, összeszáradt kondomokkal. Senki földje.
Most másra nyitunk kaput. Valakik földjére.
Kísérleti játszótér lett. Kísérlet pozitív eredménnyel, előre tudom. Még építési terület volt, már birtokba vették a picik felmenőstől. Illegálisan, ők is.
Kísérleti: van WC. A szülő nem áll görcsösen, keresztbe tett lábbal, kitartva a végsőkig, úgy 20 percig. Nem ordít a gyerekkel, hogy „mostmárinduláásmennikellhazabevásárolniismeg…”. Hanem: egyszerűen elmegy pisilni. Amikor csak kell. Meg a gyerek is. Pelenkázó is van. És kézmosó és rendes, ivóvizes vízcsap. Koszos kezecskék (és ki tudja, még mik) tisztogatására, és szomjúság ellen.
Kísérleti: van fedett rész, eső/nap ellen. Nem kell hazarohanni. Jó itt.
Kísérleti: van palacsintasütő-hely. A gyermek köztudomásúlag palacsintával üzemel, nagyjából kortól függetlenül.
Kísérleti: van filmvetítő. Rendes vászon, projektor. Rossz idő? Nézzünk mesefilmet! Vagy este, ha a felnőtteknek filmklubozhatnékjuk volna, hát csak tessék.
Kísérleti, nem korhatáros játszótér lett. Csecsemő, gyermek, felnőtt és a drága nagyszülők. Együtt vagy külön-külön. Mindent lehet.
Vagyis majdnem mindent.
Nem lehet rombolni, dohányozni, szemetelni, káromkodni, piálni. Nem arra való.”
(Jakabovics Tibor)
