Három gyermek édesapja, kutató, mérnök.
„A válogatás nélküliségben hiszek. Abban, ami megérint. Egyszer el kellett mennem egy nagyobb adományügy miatt a Jazzy Rádióba riportot adni. Élőben. Életemben először. Találkoztam ott egy hölggyel, aki a műsort vezette, aki a kérdező volt. Nem feledem soha a meleg, értő tekintetét, az áradó jószándékúságot. Megnyitott bennem valamit, ráébresztett arra, hogy el szabad mondani, amit érzünk, amit gondolunk. Ott és akkor vált bennem tisztává, ahogyan a mikrofonfrász és a kedves, értő figyelem lebontott rólam mindent, ami útban lehetett volna. Különös módon, beszéd közben értettem meg azt, amiről beszéltem. Azt, hogy adni nehéz. Nem nagyon tudjuk, hogyan kell. Jól adni nehéz, ráérezni, hogy mikor, mit, miért… Megküzdeni azzal, hogy bármit teszünk, az beavatkozást jelent. Sorsok, történetek, ügyek… Az én, magamnak szóló megfejtésem a válogatás nélküliség, a személyes részvétel. A nem-megúszás. Persze sokszor fáj. Nem megy másként. Mély-lét és magas-lét, sokszor egyidejűleg.” (Jakabovics Tibor)
