Gyermekként a szeretetünket éppúgy kimutatjuk, mint azt, ha fáj vagy hiányzik valami. Felnőtt korunkra azonban falak nőnek körénk. Egyedül küzdünk, takargatjuk a gondjainkat. Szeméremből? Bizalmatlanságból? Fáj mások szenvedésének a látványa, mégis elfordulunk tőle. Félelemből? Tehetetlenségből?
Pedig ha bizalommal fordulunk az embertársainkhoz, ha merünk kérni és merünk adni, nemcsak a saját életünket nyitjuk meg a változásra, de mások élete is megnyílik felénk. Fontossá leszünk egymásnak, kiválunk az arctalan tömegből. Az önzetlen gesztusok nem csak egy ember életére hatnak: közösséggé formálnak bennünket. A közösség biztonságérzetet ad, és önbecsülést is. Tudjuk, hogy nemcsak számíthatunk mások jóindulatára, de magunk is támasszá válhatunk. Minél több ember vesz részt a segítség és a változás csodájában, annál inkább újraírjuk a saját közös történetünket.
A Jakabovics Tibor Jószolgálati Alap ebből a felismerésből jött létre. Nem pillanatnyi védőhálót, hanem élő kapcsolatok egyre erősödő hálózatát akarja létrehozni a segítségnyújtás révén. Az elmúlt öt évben különféle jószolgálati kezdeményezésekben vett részt, és számos egyéni krízishelyzetben tudott lökést adni a gyógyulásnak, fejlődésnek.
Nem az anyagi források megteremtésével foglalkozik az Alap, nem is karitatív szervezeteket támogat, hanem közvetlenül nyújt segítséget, vállalva az ezzel járó egész folyamatot. Így sokféle megküzdéssel, a mélység és a magasság magával ragadó, erőt adó történeteivel találkozott már.
Az Alap anyagi forrásait kizárólag Jakabovics Tibor biztosítja, külső forrásoktól nem kér és nem fogad be támogatást. Nem vesz részt pénzgyűjtő akciókban, nem szervez ilyet. Az Alap tevékenysége Jakabovics Tibor személyes jószolgálata a világ felé. Az üzleti életben elért sikerei lehetővé tették számára a nagyobb szabású adományokat, így egyre nagyobb szerepe lett az életében a karitatív tevékenységnek. De az aktív segítés tapasztalata azzal a felismeréssel is járt számára, hogy valójában jóval korábban elkezdhette volna mások tudatos támogatását.
Az Alap tevékenysége közben ugyanis világosan kiderült, hogy sokszor nem a támogatás összege számít, hanem az emberi jóindulat, odafigyelés, ami jó időben és empatikusan érkezik. Néha elég egy telefonhívás, mert nem mindig pénzre vagy tárgyakra van szükség. Elég a szaktudás, elég valami, amit a közösség másik tagja biztosítani tud, ha megteremtik a kapcsolatot közte és a segítséget igénylő ember között.
A Jakabovics Tibor Jószolgálati Alap a közvetlen segítésben hisz. Sok olyan segítő szervezet van a világon, amelyek transzparensen és nagy szakmai megalapozottsággal végzik a munkájukat. Más szervezetek megítélése és munkája viszont bizonytalan. Ezért Jakabovics Tibor az első évek tapasztalatai alapján azt az alapelvet szögezte le, hogy alapítványok támogatása helyett inkább olyan problémákba, krízishelyzetekbe avatkozik be, amelyekkel közvetlenül találkozik. Ahol személyesen megismerheti a nehézséget okozó helyzetet, felmérheti az igényeket, és látja, hogyan hasznosul az adománya. Ez tanulságos is, és sok energiát ad. Hiszen minden igazi segítség arról szól, hogy támogatja az érintett ember hallatlanul nagy belső erejét, amivel képes átalakítani a saját életét.
Ahogy egy baleset miatt ágyhoz kötött sportoló nagy akarattal és életvággyal elviseli azokat az éveket, amíg nem találják meg a megfelelő gyógykezelést. Ahogy az inkubátorral megajándékozott koraszülöttosztály ápolói törődnek az újszülöttekkel és az aggódó szüleikkel. Ahogy a koraszülöttek minden erejükkel élni akarnak, pedig a világ legtörékenyebb élőlényeinek tűnnek. Vagy ahogy egy gyerekekkel foglalkozó intézmény túléli azt, hogy egyszer csak nem jut hozzá állami forrásokhoz. Ilyenkor derül ki, hogy mennyire elhivatott emberek dolgoznak az adott intézményben. Akik lemondanak a fizetésükről hónapokon át, tartják a lelket egymásban, és nem adják fel azt, amit a gyerekek köré varázsoltak. Érzik, hogy amit kitaláltak, az jó, és annak a jónak léteznie kell.
A fenti esetek csak kiragadott példák a Jakabovics Tibor Jószolgálati Alap történetéből. A helyes segítés energiákat szabadít fel a világban, támogatja a megsegítettet abban, hogy életerős és alkotó legyen. Nem az illető gyengeségét hangsúlyozza, hanem mindazt a potenciált, ami benne van. Gyengéd erőt, cselekvőképes empátiát terjeszt a világban.
Külső megkereséseket a közvetlenség és személyesség alapelve miatt nem fogad az Alap. Jakabovics Tibor és cége, a Lavylites igen tág körben mozog a világban. Olyan sok emberrel érintkezik, hogy a csak a közvetlen ismeretségeken keresztül feltáruló problémák is túlmutatnak az Alap kapacitásán. Sajnos van elég krízishelyzet a világban, és szerencsére elég sok a támogatásra méltó, jó ügy is. A megismert igényeket illetően viszont a válogatás nélküliség a kulcsszó. Jakabovics Tibor Jószolgálati Alap nem „szakosodik” az élet bizonyos területeire, hanem sokféle törekvést igyekszik megtámogatni az általa elérhető világban. A támogatások mértéke és léptéke is különböző. Van, hogy az Alap bábelőadást szervez egy játszótérre. Máskor életmentő orvosi eszközöket adományoz.
Nem mindig lehet megoldani a problémákat, de enyhíteni lehet rajtuk. Vannak esetek, amikor csak a helyzet elviselése lehet a cél. Más érzés egy gyermek megszületését támogatni, és más szebbé tenni egy halálos beteg gyermek utolsó éveit. A Jakabovics Tibor Jószolgálati Alap már sokféle ízét megérezte a segítésnek, a keserédest és a mámorosat is. De az minden tapasztalatban közös, hogy a segítésben misztérium rejlik. Az élet értékét kapja cserébe az, aki segít a másiknak.
